Számos fogyókúrás módszer közül választhat az, aki szeretne megszabadulni plusz kilóitól.

A helyes út az egészséges, bevált, régi módszerek ötvözése lehet a legújabb kutatások eredményeivel nem csupán a súlyfelesleg leadására, de a szervezet méregtelenítésére is. 

A könnyebb elfogadás érdekében sikeresen kell ötvöznünk a különböző kultúrkörök sok évszázados megelőző gyógymód szemléletét a modern elvárásokkal. Csökkenteni kell a stresszt, elkerülni az önpusztító életstílust, a mai körülményeink között kell elindulnunk az egészséghez, az energikussághoz vezető úton.

A táplálkozástudomány berkeiben rendszerint állandó vitatéma, hogy mely táplálkozási forma biztosítja a minél tökéletesebb egészséget és az ideális testsúlyt.

Egyrészt egyetlen tápanyag sem elhanyagolható, ezért nem megoldás egyes tápanyagok teljes kizárása étrendünkből, hiszen minden egyes étel a szervezet számára értékes anyagokat tartalmaz. Érdekes, hogy az általános vélekedés szerint az elhízás fő oka a sok szénhidrát fogyasztása, a legújabb kutatások eredményei viszont cáfolják ezt a nézetet, és úgy látszik, a túlsúlyért inkább a nagymértékű zsírbevitel, valamint a kevés mozgás a felelős.

Fontos, hogy a diétás módszerek többsége a súlyfelesleg eltávolítását helyezi előtérbe, s nincs tekintettel a naponta szükséges vitaminok, ásványi anyagok pótlására, sem pedig a szervezet méregtelenítésére.

A táplálkozáshoz számtalan élettani funkció kapcsolódik, melyek kiegyensúlyozott, helyes étrend esetén segítenek megtartani az ideális egyensúlyt, s meggátolják a szervezet legyengülését. Ha azonban a folyamatok bármelyike (pl. az emésztés) helytelenül funkcionál, akkor az könnyen elhízáshoz, illetve az immunrendszer legyengüléséhez vezethet.

Fontos tudnunk, hogy az emberi szervezet mindent megtesz azért, hogy fenntartsa helyes egyensúlyát. Amikor a helytelen táplálkozás felborítja az egyensúlyt, önmagától (a csontoktól, vagy szervektől) vonja el a szervezet a korrigáláshoz szükséges, értékes tápanyagokat.

Bár az alábbi ritmus vitatott szakmai berkekben, de mégis jegyezzük meg, hogy minden nap az ételek hasznosítását illetően ugyanazok a folyamatok ismétlődnek újra és újra a szervezetben, így ezekhez kell igazítani az egyes tápanyagok bevitelét. A három folyamat nem zárja ki egymást, egyidejűleg is működhetnek, de a nap különböző szakaszaiban mindig másik és másik az uralkodó közülük, mégpedig az alábbi időbeosztás szerint:

· A szervezet déltől este nyolc óráig veszi fel az elfogyasztott táplálékból kinyert tápanyagokat.

· Este nyolc órától reggel négy óráig történik meg a beépülés, vagyis a tápanyagok (vitaminok, szénhidrátok, zsírok) hasznosítása.

· Reggel négy órától délig történik a kiválasztás, ekkor igyekszik a szervezet "megszabadulni" a számára fölösleges anyagoktól.

Pl. a reggeli ébredéskor tapasztalható szájszag és nyelvlepedék a kiválasztás fent említett időszakra eső fokozott működését bizonyítja.

A betegségmegelőzés és az egészség fönntartása szempontjából döntő fontosságú, hogy a kiválasztás folyamata sikeres legyen. Testünknek naponta 3oo-8oo milliárd elhalt sejtünktől kellene megszabadulnia, hogy ne mérgeződjék általuk.

Az első és legfontosabb lépés a méregtelenítési folyamatok elősegítése, ezáltal a betegségek megelőzése, a szervezet megerősítése, ugyanis a gyenge, beteges szervezet számára a fogyókúra káros lehet. Ahhoz, hogy a méregtelenítés folyamata sikeres legyen, ügyelni kell a kiválasztás megfelelő működésére. Ha az anyagcsere folyamat a helytelen táplálkozás miatt felborul, a szervezet mérgekkel telítődik, s ez könnyen elhízáshoz, betegséghez vezethet.

A mérgek fő forrása maga a táplálék. Jelenlegi, szokásos étrendünk rengeteg tömény, túlfőtt, agyonkezelt, tartósított és mérgező anyagokat tartalmazó ipari anyagokkal kezelt ételt tartalmaz, amiből nagyon sok használhatatlan illetve mérgező anyag szívódik fel. Ha a kiválasztás nem elég hatékony, akkor ezek az anyagok az elhalt sejtek hulladékával együtt gyorsabban halmozódnak fel, mint amilyen ütemben meg tudunk tőlük szabadulni, felborítva ezzel az anyagcsere-egyensúlyt.

Ha az anyagcsere-egyensúly felborul, a test fokozatosan mérgekkel telítődik, és toxémia (anyagcserezavar) alakul ki. Ez pedig betegségek kialakulásához, elhízáshoz vezethet. Ha szervezetünk egyre szennyezettebbé válik, azt mi csökkenő energiaszint, lanyhuló életerő, szaporodó túlsúly és betegségek formájában érzékeljük. Amennyiben azonban a rendszeresen fölhalmozódó mérgező anyagok rendszeresen eltávoznak szervezetünkből, akkor belsőnk tiszta marad, egészségesek, energikusak leszünk, és megőrizzük ideális testsúlyunkat is.

Látszik, mennyire fontos az, hogy a kiválasztási ciklus számára lehetővé tegyük a legjobb hatásfokú, zavartalan működést. Hogyan érhető ez el?

A rendszerben jut fontos szerephez az életet adó víz, s általában a folyadék. Az emberi test 70%-át képező víz lényegi összetevője minden sejtnek, szövetnek, testfolyadéknak. Kettős szerepe van: tápláléktovábbítás és a szervezet kitisztítása. Víz szállítja az ételben levő tápanyagokat a sejtekhez, és visszaúton magával viszi a mérgező melléktermékeket. A méreganyagok többsége a nyirokrendszeren keresztül távozik, ehhez azonban szükségessé válik a nagy mennyiségű folyadékfogyasztás.

Fontos tehát, hogy elegendő folyadékot (70%, legalább 2 litert) fogyasszunk. Gondolhatnánk, minden rendben lesz, ha a jövőben jobban odafigyelünk a víz, tea, ásványvíz, üdítők, sör, stb. elfogyasztott mennyiségére. Csakhogy! A nyers gyümölcslé és zöldségek nedűje csordultig van enzimekkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal, amelyek jelenléte nélkülözhetetlen az alapvető élettani folyamatoknál. Az elfogyasztott folyadék tehát ne üdítőital legyen, hanem a szervezet számára hasznos ásványvíz, vagy zöldség- és gyümölcslé.

Az enzimek az élő szervezetekben zajló reakciókat katalizáló és szabályozó fehérjemolekulák. Szinte valamennyi, az élő szervezetben lejátszódó reakciónak meg van a maga speciális enzimje. Ezek a létfontosságú anyagok minden élő sejtben megtalálhatók. Hő hatására (sütés, főzés) szerkezetük megváltozik, holt anyaggá válnak, és így már nem képesek ellátni feladatukat. A gyümölcsök, zöldségek esetében ez 55 C0 fok körül következik be. Az enzimek, mint az élet hordozói, csak élő táplálékban találhatók meg. Gyárilag nem állíthatók elő, az ipar és a kereskedelem számára érdektelenek, így nem sokszor hallunk róluk. A vitaminokkal és ásványi anyagokkal ellentétben sajnos nincsenek benn a köztudatban.

Rossz táplálkozási szokásaink miatt testünk nem kap elegendő mennyiségű enzimet. Kis mértékben képes ugyan a hiányzó enzimek előállítására saját maga is, és ezt meg is teszi, ám hosszú távon ez a plusztevékenység kimerítő, megterhelő, valóságos kizsákmányolása a szervezetnek. És a következménye? Felgyorsult öregedési folyamat, betegség, elhízás.

A helyes étkezés alapelvei

Nem csak az számít, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy mikor és mivel, valamint az, hogy hogyan és milyen ételtársításban. Tehát: mit, mikor, hogyan?

Alaptételek:

· Éhezni nem szabad!

· Étrendünk legalább 70%-ban magas víztartalmú ételekből, vagyis nyers zöldségből, gyümölcsből álljon. Gyümölcsfogyasztásra néhány szabály: lehetőleg éhgyomorra és egyszerre egy félét együnk, s kettő étkezés között teljen el fél óra.

· Fogyasszunk sok ásványi anyagot tartalmazó, lehetőleg szénsavmentes ásványvizet! A kevés ásványi anyagot tartalmazó lágyvizek fogyasztásával kapcsolatosan számos hátrányos következményt írtak le: pl. megnövekedett az agyi történések aránya, számos vizsgálat szerint a koronáriabetegség miatti halálozás és az ivóvíz keménysége között negatív korreláció mutatkozott. A daganatos betegségek - pl. végbél-, nyelőcső-, hasnyálmirigy-, vastagbél- és gyomorrák - halálozása és az ivóvíz keménysége között szintén negatív korrelációt találtak. Az ivóvíz, a keménységétől és a táplálkozási szokásoktól függően, a napi kalciumfelvétel 30%-át is fedezheti, de a klóros víz fogyasztását kerülni kell! Kiváló a frissen csavart citromlével ízesített ásványvíz!

· Gyógytea, zöldtea mindig javasolt - csak tudd, melyik gyógynövény mire jó!

· A folyadékot próbáljátok meg étkezés előtt 10-15 perccel meginni, ha bírjátok, akkor evés után ne, vagy csak keveset igyatok. Ha étkezés után iszol, akkor jegyezd meg, hogy zsiradék tartalmú étel után a folyadék legyen meleg, pl. tea. A sok zöldség egyébként tartalmaz annyi vizet, hogy nem nagyon lesztek szomjasak.

· A főétkezések között teljen el legalább 4 óra, ebben az időszakban gyümölcs fogyasztandó.

· Preferáljuk a gyümölcscukrokat, kerüljük az aszpartámot! Ha választani kell cukor és aszpartám között, az utóbbi mellett döntsünk! Persze csínján a cukorral… A magas cukortartalmú ételek erőteljesen emelik az inzulinszintet. A sok inzulin hatására néhány óra múlva jelentősen csökken a vér cukortartalma, aminek éhség lesz a következménye. Az inzulin a zsírszövetek képződéséért és gyarapodásáért is felelőssé tehető.

· Ne fogyasszunk margarint! Mérgező anyag, még az egerek sem szeretik…

· Lehetőség szerint nyers tejet fogyasszunk, de figyeljünk rá, hogy csak akkor fogyasztható, ha tisztán tartott, egészséges állattól származik. A tejet forrón fogyasszuk.

· Ecet helyett a legjobb a frissen facsart citromlé!

· Kávét szabad fogyasztani, de mértékkel és minél kevesebb cukorral, tej nélkül. A koffein bevitel csökkentésére kávé és tea esetében is figyelni kell.

· A só bevitelt csökkentsük, de persze nem kell elhagyni. A só megköti a folyadékot…

· Lehetőség szerint figyeljünk, és hagyjuk ki az „E betűket” az ételeinkből.

· Az élőflórás joghurt jót tesz az emésztésnek illetve az emésztő rendszer egészségének.

· A pezsgőtabletták által említett napi 60mg C-vitamin nevetségesen kevés egy felnőtt embernek, inkább az 1000mg ajánlott.

· Antibiotikumok fogyasztása csak legeslegvégső esetben javasolható!

· Friss ételeket fogyasszunk, még a hűtőben tárolt étel is ellenjavalt 24 óra eltelte után.

· Alkoholt ne fogyasszunk, az a nagyon-nagyon kevés pedig legyen lehetőleg vodka.

Egyéb javaslatok:

· A maradék 30%-ban étrendünk „sűrített” ételféleségekből álljon, melyek víztartalma a sütés, főzés vagy valamilyen kezelés által csökkentett: kenyér, gabona, hús, tejtermékek, hüvelyesek, stb.

· Ha tésztát, húst, halat, vagy tojást eszünk, köretként lehetőleg zöldségeket fogyasszunk. Húst pedig fogyasztani kell, mert az esszenciális aminosavak (melyek a szervezet számára nélkülözhetetlenek), illetve a metionin (amely az idegrendszeri működéshez szükséges) csak az állati fehérjékben gazdag táplálékkal vihető be a szervezetbe!

· A hús méreganyagai annak zsiradékában raktározódnak… erre figyeljünk a hús választásánál!

· Fehér kenyér helyett lehetőleg teljes kiőrlésű lisztből készített kenyereket együnk. Ezek rosttartalma csökkenti az inzulintermelést és meghosszabbítja a jóllakottság érzetét. A legegészségesebb, ha pirítva fogyasztjuk a kenyeret.

A ritmusról

Délelőtt gyümölcsöt, magvas ételt fogyasszunk. Kiváló reggeli a reszelt gyümölcs müzlivel! A magokat a szervezetünk a reggeli órákban hasznosítja a legjobban, utána kár a gőzért… A gyümölcs 80-90%-a pedig tisztító, életet adó víz. Az emberi test működéséhez szükséges összes vitamin, ásvány, enzim, szénhidrát, aminosav és zsírsav megtalálható benne. A gyümölcsben rejlő életerőt semmi más ételféleség nem múlja felül.

Ebédként már fogyaszthatunk zöldségféléket (és persze még mindig gyümölcsöt) is, melyekből akár salátát is készíthetünk. Nyugodtan fogyasszunk tésztát, és a kenyér is megengedhető… Ebédre lakjunk jól, ha van rá mód!

A vacsora alapja szintén lehet a zöldség, de kell tartalmaznia valami keményítőtartalmú vagy állati eredetű élelmiszert is, és két-három órával utána kötelezően ismét gyümölcs fogyasztandó.

A szénhidrátokról

Étkezéseink öt fő tápanyagcsoport közül kerülnek ki, ezek: a fehérjék, a zsírok, a szénhidrátok, az ásványi anyagok és vitaminok. Az elhízásért általában a túlzott szénhidrátbevitelt tesszük felelőssé, vagyis a túl sok kenyér, tésztaféle, rizs, édesség stb. fogyasztását. Egy Hollandiában készített tanulmány eredményei viszont azt mutatják, hogy a megemelt szénhidrátbevitel nem vezet súlytöbblethez.

A tápanyagok közül a szénhidrátok azok, amelyek rövidtávon is meghatározzák teljesítőképességünket, fizikai állapotunkat és hangulatunkat. A közhiedelemmel ellentétben a szénhidrátok nem károsak, túlzott fogyasztásukból adódó negatív hatásaik eltörpülnek pozitív hatásaik mellett. A fruktóz, a galaktóz, és a laktóz például elősegítik a kalcium felszívódását, sőt, a laktóz a csontokba való beépülést is. A sok szacharóz fokozza a kalcium ürítését a vizelettel, a fruktóz növeli a magnézium oldhatóságát és így a felszívódását. A fruktóz és a laktóz elősegíti a táplálékban levő vas hasznosítását.

Kevesebb zsírt!

A szénhidrátok az izmokban és a májban, glikogén formájában raktározódnak, ezért meghatározó szerepük van a megfelelő energia-egyensúly megteremtésében, melyet a szénhidrátfelvétel és a fizikai tevékenység aránya határoz meg. Korábbi feltételezések szerint a cukorban gazdag étrendnek alacsony a tápértéke, ez azonban megdőlni látszik, mivel a kutatások bebizonyították, hogy ha sok cukrot eszünk, akkor sem csökken a tápanyagok bevitele olyan mértékben, hogy az hiányt eredményezne.

Ezentúl valószínűleg többen szívükbe zárják a skótokat, akiknek egyik felmérésük szerint hosszú távon a nagy cukortartalmú ételeket fogyasztó személyeknél kisebb arányban épül be a zsír a szervezetbe. Persze, mivel az energia-egyensúly kulcsfontosságú összetevője a szénhidrátfogyasztás mellett a fizikai aktivitás, könnyebb a súlyunkat megtartani, ha rendszeresen sportolunk, mozgunk.

Megnő a mentális teljesítmény 

A szénhidrátok javítják a kedélyállapotunkat, és pozitívan hatnak a mentális teljesítőképességünkre is. A glükóz például az agyunk, illetve az idegszövetünk alapvető energiaforrása, a gyorsan rendelkezésre álló energia. Előmozdítja, gyorsítja a megismerési és emlékezési folyamatokat. Egy amerikai tanulmány szerint a mentális problémamegoldó-képesség, a logikus érvelés, a reakcióidő, valamint a memória hatékonyabb egy kiadós reggelit követően, mint reggeli fogyasztása nélkül.

Tehát reggelizzünk, ezzel fokozzuk szellemi teljesítményünket a reggeli órákban! Az ebéd és a kora délutáni uzsonnázás viszont épp ellenkező hatást vált ki. Egyedül a cukor és a koffein az, amelyre az állandó mentális teljesítményt fokozó hatás a jellemző. A felmérésből az is kiderült, hogy a kísérleti alanyok számos intellektuális feladatot könnyebben és jobban oldottak meg, némi sós rágcsálnivaló elfogyasztása után. A szénhidrátok e hatása a kutatók szerint a szerotonin fokozott termelődésével magyarázható.

Különösen a csokoládé élettani hatása kiemelkedő: a kakaó fogyasztása ugyanis lassítja a rákos megbetegedések, az érelmeszesedés, kialakulását és az öregedési folyamatot. Végre felmenthetjük a csokoládét...

Több cukrot ehetünk?

Az Egészségügyi Világszervezet szakértőinek ajánlása szerint a napi energiabevitel 55-75 %-a származzon szénhidrátokból, és ezen belül 0-10% hozzáadott cukorból. Dr. Biró György, a Semmelweis Egyetem professzora szerint úgy tűnik, hogy ez utóbbi arány az újabb kutatások eredményei szerint alacsony, és változtatása indokolt. Anyagcsere-egyensúlyunk fenntartásához minimálisan napi 50g szénhidrát szükséges, de 4184 kJ (1000kcal) felvett energiára számítva 125-150g a kívánatos mennyiség.

A professzor hangsúlyozza, hogy az édességek olyan élelmiszerek, amelyeknél az élvezeti érték van előnyben. Ez egy meglehetősen heterogén összetételű csoport, mégis ugyanazért szeretjük: az édes ízért rajongunk, a csoki evéssel ősi vágyunkat váltjuk valóra. Németországi vizsgálatok szerint a normál testtömegű személyek átlagosan 154g édességet fogyasztanak naponta, az elhízottak 153g-ot, vagyis majdnem ugyanannyit. Inkább az a jellemző, hogy a kövérek táplálékában több zsír és kevesebb cukor van!

Biró professzor állítja, hogy az elhízás lényegében a szervezetben tárolt zsír mennyiségének aránytalan felszaporodását jelenti. Ehhez a szénhidrátoknak át kell alakulniuk zsírrá. Anyagcsere-folyamataink ezt lehetővé teszik, de meglehetősen "drágán": az átalakulás energiaigényes folyamat, és ennek során a táplálékkal bevitt szénhidrát jelentős része az ehhez szükséges energiatermelésére használódik fel, így zsírtermelés tulajdonképpen – kivéve, ha kifejezetten sok szénhidrátot eszünk! – nem jön létre.

A szénhidrátok fogyasztása után a nettó zsírképződés rendkívül csekély, csak akkor mérhető, ha a máj glükogéntároló kapacitása már teljes mértékben telített.
Negyven százalékos (!) energiatöbbletnél a szénhidrátok még mindig kisebb testtömeg-gyarapodást okoznak, mint a zsírok, amelyek közvetlenül raktározódnak el, hiszen átalakításukra nincs szükség. A szénhidrátok szerepe – ideértve természetesen a cukrokat is – az elhízásban ezért nem meghatározó. Fontos tény azonban, hogy nem hagyható figyelmen kívül az a tény, hogy a cukrok fogyasztása inzulintermelést vált ki, és ez – ha fogyókúrázunk – gátolja a zsír felszabadulását a raktárakból!

A zöldségekről

Fontos tudni, hogy a zöldségek semleges, savas és lúgos közegben egyaránt lebontódnak.

Húst kívánunk? Együnk húst, zöldséggel és salátával! Lehetőség szerint hagyjuk el mellőle a szokásos köreteket: a krumplit, a rizst, a galuskát, sőt a kenyeret is. A zöldséget is el lehet változatosan készíteni: gyengén megpárolva, állandó kevergetés közben megpirítva, hirtelen kisütve, ízlés szerinti fűszerezéssel. Sajnos a zöldségeket mi többnyire másodrangú ételekként tartjuk számon, a húsok köreteihez képest háttérbe szorítjuk, nem helyezünk hangsúlyt a változatos elkészítésükre. Egészségünk érdekében komoly szemléletváltásra volna szükségünk. Kezdjük azzal, hogy első lépésként a hagyományos köret mellé adjunk a családnak zöldséget is!

Főtt tésztát szeretnénk? Együnk főtt tésztát fokhagymával, pirított zöldséggel, vagy zöldségmártással! Vajjal is nagyon finom.

Krumplihoz, rizshez, galuskához a pörköltet zöldségekből készítsük!

A szokásos szalámis, sajtos, tojásos szendvicsek helyett együnk különféle zöldségkrémekkel, pástétomokkal kent kenyeret, pirítóst, minél több retket, zöldhagymát, uborkát fogyasztva mellé! Ne feledkezzünk el a magas víztartalmú táplálékok fontosságáról!

Emésztés: savas, lúgos?

Az emberi szervezet csakis enyhén lúgos közegben működik tökéletesen. Most arra keresünk választ, hogy a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek (kenyér, tej, tejtermékek, hús, tojás, zöldségek stb.) miként befolyásolják szervezetünk savszintjét, és ezen keresztül egészségi állapotunkat?

A savasság és a lúgosság mértékét pH-értékben fejezzük ki. Valamely anyag pH-értékét egy 0-tól 14-ig terjedő skálán mérjük. A 0 pH-értékű anyag nagyon savas, a 14 pH-értékű nagyon lúgos. A víz pH-értéke 7, azaz semleges kémhatású. A savas jelleg tehát 0-tól 7-ig csökken, a lúgos jelleg pedig 7-tol 14-ig nő.

Testünkben sokféle nedv áramlik folyamatosan: vér, epe, pankreásznedv, izületnedv, nyál, vizelet, csarnokvíz stb. Folyadék van a szervekben és a szervek körül, minden sejtünkben és a sejteken kívül. Ezek mindegyike lúgos kell legyen, kivéve a gyomorban levőket, melyek eredendően savasak. Íme néhány normál pH-érték:

vér: 7,35-7,45

gerincvelő-folyadék: 7,30-7,50

máj által termelt epe: 7,10-8,50

hasnyálmirigy: 8,00-8,30

gyomor: 1,00-3,50

Szervezetünk helyes működéséhez elengedhetetlen, hogy ezek az értékek egyensúlyban legyenek. Működése közben azonban a szervezet savat termel, méghozzá minden sejtünk, az érett vörösvértesteket kivéve. Ez a sav - a sejtlégzés mellékterméke - viszonylag gyenge, és nem jelent veszélyt a szervezetre (mármint nem befolyásolja károsan a létfontosságú lúgos közeget), ugyanis a tüdő könnyűszerrel kiválasztja (kilélegezzük). Van azonban egy másik savforrás is, mely sokkal nagyobb megterhelést ró a szervezetre…

Akár állati, akár növényi eredetű táplálékot fogyasztunk, az elfogyasztott táplálék megemésztése után visszamarad a salak (mint ahogy egy darab fa elégetése után marad a hamu). Ezt a salakot - tehát a megemésztett táplálék maradványát - természetesen minden esetben egy bizonyos pH-érték jellemzi. Az állati fehérjéből, a tejtermékekből, a tojásból, a gabona készítményekből főként savas jellegű salak képződik. A legtöbb zöldségből és gyümölcsből lúgos salak keletkezik.

Ez a savas jellegű salak képezi a fent említett másik savforrást, mely ellen küzdenie kell a szervezetnek, hogy megőrizhesse az enyhén lúgos kémhatást. Itt ugyanis erős savakról van szó (pl. kénsav, foszforsav), sokkal erősebbekről, mint amit a sejtjeink termelnek (nézze csak meg, hogy a kólákban milyen sav van!). Ezektől az erős savaktól a tüdő nem képes megszabadítani bennünket, nem úgy, mint a sejtanyagcsere során termelődő szénsavból keletkező széndioxidtól. A savas salak a vese és a belek útján hagyja el szervezetünket. Előbb azonban testünknek ezt semlegesítenie kell, különben károsítaná az emésztőcsatorna szöveteit.

Az emésztés során keletkező savak semlegesítésére a szervezet szerves ásványi anyagokat használ: nátriumot, kálciumot, káliumot és magnéziumot. Ezeket gyümölcsökből és zöldségekből nyerjük, azaz az azok megemésztése után visszamaradó lúgos salakból. A semlegesítő ásványi anyagok szükség esetén azonnal felhasználhatók, de el is raktározhatók. Közülük a nátrium a legfontosabb. Az egyetlen biztos forrás, amiből megfelelő nátriumhoz juthatunk: a zöldség- és gyümölcsfélék. A konyhasó nem megoldás, mert az szervetlen nátriumot szolgáltat, és a szervezet csupán a szerves anyagokat képes feldolgozni, a szervetlenek csak további megterhelést jelentenek számára.

Az arányokban rejlik a titok nyitja! Ha több zöldséget és gyümölcsöt eszünk, mint savas salakképző ételeket, a szervezetünk rendelkezik a normális működéséhez szükséges hasznosítható nátriummal, és kellő mennyiségű nátriumtartalék birtokában a savas salakképző anyagokkal is könnyen elbánik.

Felvetődik a kérdés, mi történik, ha a szükségesnél lényegesen kevesebb gyümölcsöt és zöldséget fogyasztunk, hogyan reagál szervezetünk erre a számára kedvezőtlen helyzetre? Ebben a témában Dr. M. Morter amerikai orvos idevágó kutatási eredményeire lehet hivatkozni.

Minthogy a szervezet számára a túlélés a legfontosabb szempont, ezért számos védekezési mechanizmust dolgozott ki az ilyen helyzetekre. Nézzük meg ezeket külön-külön!

Az epehólyag tárolja a máj által termelt epét. Ezt 7,1-8,5 közötti pH érték jellemzi. Szükség esetén az epehólyag növelheti az epe koncentrációját azáltal, hogy nátriumot, bikarbonátot és klórt von el belőle. Ezek az anyagok az epehólyagból újra felszívódhatnak, és visszakerülhetnek a véráramba. Tehát a nátriumot vissza lehet szívni az epehólyagból. És a szervezet ezt meg is teszi! Ha kényszerhelyzetbe kerül, ha valaki nem eszik elég szerves nátriumban gazdag zöldséget és gyümölcsöt, a szervezet az epehólyagban lévő epéből fogja azt kivonni. Ennek következtében az epe savassá válik, és besűrűsödik. A savas epe aztán különböző kellemetlenségeket okozhat, többek között nyombélfekélyt is. A besűrűsödés pedig egészen az epekövek kialakulásáig fokozódhat.

A szervezet semlegesítő rendszere tehát így vagy úgy, de működik. A savakat közömbösíti. Csak az a kérdés, hogy milyen áron?

Bizonyos körülmények között, ha nincs elegendő nátrium, a szervezet más ásványi anyaghoz folyamodik. Az első ásvány, ami helyettesítőként szóba jöhet, az a kálcium. Valahonnan szerves kálciumot kell szerezni! Ez két forrásból lehetséges: lúgos salakképző ételekből és a csontokból.

Köztudott, hogy a tej kálciumban gazdag. Logikusnak tűnik, hogy ennélfogva kiválóan alkalmas a szervezet lúgos ásványi anyag készletének a pótlására. Sajnos azonban a pasztörizálás során a tej szerkezete megváltozik: a magas hőmérsékleten elbomlanak azok a fontos enzimek, amelyeknek a tejben lévő ásványi anyagok felszívódását kellene segíteniük. Ezzel egy időben az ásványi anyagokat összetartó kémiai kötések is megváltoznak, és a kálcium hasznavehetetlenné válik. Ennyit a pasztörizált tejről, mint kálcium forrásról…

Egyéb fő kálcium forrásaink lehetnének a levélzöldségek (különösen a kelkáposzta), az olajos magvak (toronymagasan vezet a szezámmag, majd a mák) és a hántolatlan gabonafélék.  Ugyanakkor a növények oxaláttartalma a kalciumfelszívódást gátolja. A friss gyümölcsök egyébként igen szerény kalciumforrások, és a zöldségek közül is csak néhány tartalmaz nagyobb arányban kalciumot.

A testünk mindent megtesz a kalcium „beszerzésére”: a kalcium kisebb napi felvétel esetén aktív transzporttal jut a bélhámsejtbe, majd a szérumba. Ez a mechanizmus napi 10 mmol kalcium felszívódásakor (kb. 2 g/nap kalciumfogyasztáskor) telítődik. Nagyobb kalciumfelvétel esetén egy másik, paracelluláris felszívódási mód is megindul, amely minden további 100 mg kalcium esetén 30 mg kalcium felszívódását eredményezi.

Ha a táplálék révén nem jut a szervezet elegendő kálciumhoz, akkor végső esetben onnan vonja el, ahol nagy mennyiségben és felhasználásra alkalmas formában áll a rendelkezésre: a csontokból. A csontokat a kálcium teszi keménnyé és erőssé. Ha szervezet innen kénytelen a kálcium hiányt pótolni, akkor ennek következtében a csontanyag kevésbé tömörré, törékennyé válik. Ez a csontritkulás (oszteoporózis). A köztudatban az él, hogy a csontritkulás gyakorlatilag együtt jár az idős korral, különösen a nők esetében. A helyzet valójában rosszabb! Manapság ugyanis a fiatalabb korosztály soraiban is terjed ez a betegség, amin nincs mit csodálkozni, ha figyelembe vesszük, hogy az utóbbi évtizedekben mennyire megváltoztak a táplálkozási szokások. Jó hír viszont, hogy megfelelő életmód esetén, egészséges táplálkozás és rendszeres testmozgás mellett a csontritkulás folyamata lelassítható, megállítható, sőt visszafordítható! A csontritkulás valós rizikótényezői: a dohányzás, az alkohol, a koffein és a szénsavas üdítők fogyasztása, a túlzott sófelvétel, a mozgásszegény életmód és a napfényhiány.

Figyelem! A különböző, szervetlen kálciumot tartalmazó kálcium kiegészítők (kálcium tabletták) nem oldják meg a problémát, mert azok olyan kálciumot tartalmaznak, amit a szervezet nem tud hasznosítani.

Egy másik lehetséges módja annak, ahogy a test a túl sok savas salakképző étel fogyasztására reagál, az ammónia "bevetése".

Magas fehérjetartalmú táplálék fogyasztása esetén, a fehérje bomlástermékét, a nitrogént, ammónia alakjában üríti ki a szervezet. Az ammónia erős lúg. Ezért, még mielőtt kiürítené, felhasználhatja a fehérjefölösleg savasító hatásának a közömbösítésére. Ez is egy szükségmegoldás, amihez a test csak vészhelyzethez folyamodik, amikor lúgkészlete erősen fogy, vagy már teljesen kimerült. Minderről néhány órán belül tudomást szerzünk, mégpedig az ammóniaszagú vizelet révén, mely gyakran jár együtt hólyagirritációval és vizelés közbeni égető érzéssel.

Mint látjuk, a szervezet nagyon leleményes, ha arról van szó, hogyan védje meg magát a káros savaktól. Testünk mindig azt teszi, ami az életben maradáshoz szükséges. Minden, ami benne zajlik, tökéletes válasz egy bizonyos ingerre. Ha mostohán bánunk vele, a fennmaradás érdekében le kell mondania a természetes működésről. Ez esetben különböző túlélési technikák segítségével alkalmazkodik a mindenkori körülményekhez. Ha a szervezet folyamatos alkalmazkodásra kényszerül, akkor annak egyre súlyosabb következményei lesznek, végül olyan betegségek alakulhatnak ki, mint a csontritkulás, arthritisz, fekélyek, allergiák, szívinfarktus stb.

Tehát ha egészségesen és sokáig akarunk élni, nekünk is együtt kell működnünk vele. Szervezetünk akkor működik hatékonyan, ha sok lúgos salakképző zöldséget és gyümölcsöt, és kevés savas salakképző, magas fehérjetartalmú ételt eszünk. A mérlegnek a zöldségek és gyümölcsök oldalára kell billennie.

Mire ügyeljünk?

Figyelni kell a cink-, D-vitamin- és B12-vitamin-fogyasztásra!

Receptek

MÜZLI:
Bármelyik müzli jó, főleg, ha vann benne zabpehely (az emésztés felgyorsítása miatt fontos).
Kiváló: 50g kesudió, 50g tökmag, 100g lenmag, 50g rozspehely, 50g mandula, 100g búzakorpa, 50g tejcukor, 100g árpapehely, 50g napraforgó, 100g zabkorpa, 150g zabpehely.
Ez az adag 2-3 hétig elég, hűtően tartandó. 4-6 evőkanállal kell a joghurthoz tenni.

KÖLES:
Kevés teavajon megpirítjuk (1 csésze 2-3 adag), majd négyszeres vízzel felöntjük. Tetszés szerint ízesítjük (kevés sót, petrezselymet, kockára vágott vöröshagymát, vegetát, fokhagymát jó tenni bele). Lassú tűzön 20-25 percig főzzük gyakran kevergetve, hogy ne ragadjon le.
Édesre is lehet készíteni kókuszreszelékkel, fahéjjal. Nagyon jól helyettesíti az édességet, csokit! Felfújt is készíthető belőle, nagyon finom.

ZÖLDSÉGSALÁTA:
5 levél saláta, 1 reszelt sárgarépa, 1 retek, 1/2 avokádó, 1 paprika, 1 cs. petrezselyem zöld, 1/4 marék lenmag, 1/4 m. szezám mag, 1/2 marék kesudió, 1/2m. tökmag, 1/2 m. napraforgó
Kevés olajjal és frissen csavart citromlével leöntve, ízlés szerint fűszerezve.
A zöldségeket mindenki azzal helyettesítheti, amivel akarja. A magok viszont a fehérje bevitel miatt fontosak... Ebédre kölessel fogyasztva estére nem vagy éhes, elhagyható a vacsora.

CUKKINIPÖRKÖLT:
Úgy készül, mint a sima pörkölt, csak hús helyett 1db cukkini kerül bele csíkokra vágva. 10 percig elég főzni.

BARNARIZS:
Úgy készül, mint a köles, ízesíteni is úgy kell, de ez nem jó édesen. A főzési idő 40-45 perc, vízből pedig elég 2-3 szorosa a felhasznált rizsnek. A fehér rizs nem ajánlott!

HAJDINA:
Hántolt hajdina a javasolt, ez világos színű. A barna hajdinának van egy fura mellékíze, amit nem mindenki szeret. Úgy készül, mint a köles: 2-3-szoros vízzel. 20 percnél tovább nem nagyon kell főzni. Ez is jó édesen.

UBORKASALÁTA:
Nagyon finom joghurttal, tejföllel (ez kevésbé ajánlott, de elmegy), de nem ecetet, hanem citromlével. Ízesíteni fokhagymával, pirospaprikával és édesítővel lehet.

Oldal: Egészséges étrend
Zolipan receptek - © 2008 - 2024 - zolipan-receptek.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat